A szőlő metszése hatalmas irodalmat tudhat magáénak. A szőlészet-borászat még a növénytermesztésen és a kertészeten belül is egy külön ágazat, külön szakma. Biztosan nem szeretnék ilyen szakemberekkel konfliktusba kerülni, hiszen a borszőlő metszését csak “fapadosan” művelem.
Biotermesztésben inkább a csemegeszőlők foglalkoztatnak, ahogy a hobbi biokertészek zömét.
A mai, intenzív borszőlőfajták nemesítése során egyáltalán nem volt szelekciós cél az ellenállóképesség, csak a belőle származó bor minősége. Ez az oka annak, hogy egészen a közelmúltig elképzelhetetlen volt a szőlőművelés vegyszerek nélkül.
Európa keleti régióiban, például a mai Ukrajna, Moldávia területén még viszonylag nagy számban voltak olyan parlagi fajták, amelyek a magyar Othellóra, Izabellára hasonlítottak. Ezekből jó bor nemigen készíthető, de rendkívül ellenállók a szőlő betegségeire, például a lisztharmatra és a peronoszpórára, így nincs szükségük kémiai növényvédelemre. Néhány évtizede elkezdték ezeknek a fajtáknak a nemesítését csemegeszőlő irányba.
Nagyszerű fajtákat köszönhetünk ennek itthon és külföldön egyaránt.
Az új fajták és új termesztési technológiák azonban más metszést igényelnek.
Az ellenállló csemegeszőlők többsége nagyon erős növekedésű, ezért erős metszést, erős támrendszert igényelnek. A szőlő kúszónövény, ezért minél jobban károsítják mechanikailag (neki ilyen a metszés is), annál erősebben növekszik és annál több termést ad.
Házikertekben alapvetően kétféle technológiát alkalmazunk: az egyik a hagyományos, normál szőlőkarós támrendszer, a másik a lugas.
Az elsőnél a vékony vesszőket először meghagyjuk és szépen felvezetjük a karóra, majd az azokat összekötő drótokra és stabilizáljuk. Amikor kitöltötte a helyét, akkor levágjuk a vessző végét és onnantól csak az oldalrügyekről fakadó vesszőkkel foglalkozunk, azokat metsszük évről, évre.
A lugasnál minden évben (amíg el nem éri a lugas teljes méretét) egy vonalon meghagyunk egy hosszú, ún. szálvesszőt. Később az ezen fakadó rügyekből képződő vesszőkön végezzük majd a metszést.
A nagy növekedési erélyű, ellenálló csemegeszőlők különösen sok nedvet csorgatnak el metszés után, ezért igyekezzünk minél hamarabb, már január-februárban elvégezni a metszést. 2-3 csapra végezzük a metszést. Ez azt jelenti, hogy a vessző eredése utáni 2-3. rügy felett vágjuk vissza a hajtást. Minél többet hagyunk meg, annál többet kell majd zöldmetszés során eltávolítani, ezért legyünk bátrak! A rezisztens szőlők nem fognak elpusztulni a túl erős metszéstől.
Metszés után végezzük el a lemosó permetezést, amelyhez biotermesztésben, ellenálló csemegeszőlő fajtáknál elegendő narancsolajos készítményeket használnunk. Érdemes permetezés után ragadozó atkákat is telepíteni. Ezt biogazdaságokban egyszer kell csak megtenni és a szőlő örök életére védett lesz az atkakártevőktől.
