
Amikor 19 éve átálltam a „zöld oldalra”, akkor a magyar bio mozgalom már túl volt a hőskorán.
Még a rendszerváltás előtt megalakult a Biokultúra egyesület, ami a legnagyobb létszámú, szocializmusban engedélyezett politikamentes szervezet volt. Akkor még lelkes értelmiségiek nyugat-európai példákat követve a kiskertekben kezdtek bele a vegyszermentes zöldég-gyümölcstermesztésbe. A kíváncsiságon kívül a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben használt borzalmas mérgek hajtották ebbe az irányba az embereket. Ahogy terjedt az „ige”, lelkesen kezdték cserélgetni a termelt növényeket és kezdték megismerni a különlegességeket.
Utána alulról szerveződve létrejött a budai biopiac, amelynek köze nem volt a mostani exkluzív Csörsz utcaihoz. Akkor még fillérekért adták-vették a bioterményeket. Az eladók, általában hobbikertészek, a vásárlók pedig beteg emberek voltak.
Az uniós csatlakozás után a Biokultúra Egyesület hozta létre az első magyar Bio minősítő szervezetet, majd egy híres nyugat-európai ellenőrző szervezet is megalakította magyar leányvállalatát.
Elindult az árutermelő biogazdaságok térhódítása. A megtermelt áru, már szinte be sem került a raktárba, mert a föld széléről elvitte a nyugat-európai kamion, akkora kereslet volt a magyar bio alapanyagokra. A hazai fogyasztás azonban nem nőtt, mert nem volt megfelelő piac és feldolgozás.
Egyetlen kivétel volt a Csörsz utcai biopiac, amelyet felkaptak a jómódúak és divatot csináltak belőle. Ahogy a divatszakmában lenni szokott, az árak itt is az egekbe szöktek, csak amíg a ruhaféléknél mindig van olcsóbb, hasonló minőség „márkátlan” verzióban, addig a biotermékeknél nem volt, sőt, annál exkluzívabb volt a dolog, minél kevesebb rászoruló engedhette meg magának.
Az emberek pedig ha elkeserednek és úgy érzik elzárnak tőlük valamit, ami az egészségüknek fontos lenne, akkor elkezdenek összeesküvés-elméleteket gyártani és bizonygatni, hogy nem azért nem veszik meg, mert nem engedhetik meg anyagilag.
Ennek lett a következménye, hogy Magyarországon szép lassan szitokszó lett a BIO.
Ez egyedülálló az egész világon. Perutól Kambodzsáig a bio, vagy organikus szinte azonos az egészséges és bizalom szavakkal. A legdurvább, hogy a hazánkban termelt bio alapanyagok azért olyan keresettek, mert sose akadtak fenn a szűrőkön, a magyarok pedig hittel vallják, hogy a bio kamu és csalás.
Én már biogazdálkodói karrierem hajnalán elkezdtem küzdeni ez ellen. Először a Pesti biopiac vezetőjeként igyekeztem felvilágosítani az embereket és letörni az árakat. Aztán előadásokat tartottam minden rendezvényen ahol csak tudtam. Aztán Bioáruházat nyitottam magyar biogazdálkodó barátaimmal és próbáltam közvetlenül összehozni a vásárlókat a termelőkkel.
Hosszú próbálkozás után rájöttem, hogy akkora a baj, hogy az leküzdhetetlen a felvilágosítás eszközeivel. Ekkor találtam ki a Biogazdabolt ötletét. Arra gondoltam, hogy ha az emberek kezébe adom a biotermesztési megoldásokat kicsiben, akkor elhiszik, hogy egyáltalán létezik bio.
Ennek lassan 10 éve és büszke vagyok az elért eredményeinkre. Lassan mindenki a Biokiskertet koppintja, a baktériumkészítmények forgalmazóitól, az eddig vegyszeres kertészetekig és gazdaboltokig. Mérgelődhetnék, hogy az általuk „bioként” keresett pénz nem a Biokiskertbe vándorol, de én örülök, hogy végre elindult és egyre népszerűbb a biokertészkedés és reménykedem benne, hogy ezzel párhuzamosan a magyar biotermékek fogyasztása is beindul.
Sőt a Muchmore Kft. megalakításával elkezdtem támogatni termékekkel és tudással a Biokiskert „konkurenseit” és létrehoztuk a Bioaktív boltok hálózatát.
A médiában azonban nem látok olyan nyitást, amelynek hatására a létező legtisztább élelmiszer, a BIO népszerűsítése elindulna. Sem az állami források, sem az uniós források nem a valódi biotermelők felé áramlanak, hanem mondvacsinált, ún. „párhuzamosan” vegyesgazdálkodó nagy gazdálkodók felé. Még nagyobb baj, hogy a más országokban megszokott kampányok, melyeknél népszerű emberek a médiában népszerűsítik a biotermesztést és hazai bioélelmiszereket, nálunk soha nem indultak el.
Az elmúlt 10 évben ezrek kezdtek el biokertészkedni és olyan csodálatos mozgalmakat indítottak el más elhivatott magyar szakemberek, mint a permakultúra, az őshonos fák, a magbank, vagy éppen a mélymulcs.
Ezek az irányzatok ugyan villonganak néha, hogy melyik verzió miben jobb, mert Ők is hisznek abban, amit csinálnak és hirdetnek, de a cél azonos: környezet-, természet- és egészségvédelem a kertekben és gazdaságokban Magyarországon.
Nekem az az egy fáj, hogy az elmúlt 30 év annyira aláásta a magyar BIO népszerűségét és a belevetett bizalmat, hogy ez az összes mozgalom valamilyen alternatív nevet, fogalmat keres, hogy ki se kelljen mondaniuk, hogy BIO, pedig azok, csak más-más szinten. Leggyakrabban a biodinamikus nemzetközi kategóriába tartoznának.
Magyarországon a biogazdálkodásnak nincs valós támogatása és érdekvédelme. Most magánkezdeményezésként ezt én elindítom.
Székely Gyöngyvér