
Mint mindenkinek, nekem is vannak olyan kudarcaim a munkámban, amelyeket nem tudok megmagyarázni, ezért sokáig frusztrálnak. Az egyik ilyen évtizedes szakmai kihívás a nektarinok biológiai növényvédelme volt.
Amikor elkezdtem az egészet, még csak réz-, kén és egyéb elavult, nem természetbarát szerek voltak amivel biogazdaként védekezni tudtunk. Mivel éreztük, hogy ez nem jó, ezért kezdtünk jó néhányan kutakodni a témában és ahányan, annyifelé indultunk. Vannak, akik a védekezés teljes elutasításához jutottak, vannak, akik mesterséges, zárt rendszerekben gondolkodtak és sokan kezdtünk el a mai, modern biológiai növényvédelem fejlesztésében dolgozni.
Ahogy haladtam előre saját technológiámmal, egyre több problémára tudtam megoldást adni és szépen lassan összeállt egy rendszer.
A nektarin azonban mindig gondot okozott. Soha, semmivel nem tudtam megvédeni, ami tényleg bio és nem csak egy kártevő, vagy kórokozó károsította megállíthatatlanul, hanem minden egyszerre. A monília mindkét formája, a tafrina, a bakteriális ágelhalások, a levéltetvek, a poloskák, a rózsabogarak… minden.
Eleinte még próbálkoztam, aztán végiggondoltam, hogy miért is lehet ez?
Arra jutottam, hogy mivel ez egy fajhibrid, amit az őszibarackból és a szilvából hoztak létre pár évtizede, ezért valószínűleg a legérzékenyebb fajtákat használták a nemesítésben és létrejött egy olyan hiperérzékenység, amely csak kémiai szerekkel oldható meg.
Mivel egy-egy ilyen fa a biokertekben csak úgy szórja a kártevőket és kórokozókat, ezért javasoltam, hogy cseréljék le őket őszibarackokra, jómagam pedig száműztem a Biokiskert fajtakínálatából az összes nektarint.
Három évvel ezelőtt elkezdtem tesztelni az Amazont őszibarackokon is, de az a néhány ember, aki otthon kipróbálta nektarinon, nem számolt be olyan szuper eredményekről például a tafrina kezelésében, mint amit mi láttunk az ősziknél. Ettől teljesen feladtam még a próbálkozást is.
Most azonban végeztünk egy on-garden kísérletsorozatot, melyben meghatározott növényeknél teszteltük a legújabb szintű technológiám működését. Négy kertben saját magam végeztem minden kezelést és én értékeltem az eredményeket. Az egyik ilyen kertben csodaszép gyep közepén állt egy őszibarack, ami iszonyúan tetves és tafrinás volt. Mivel ott volt a permetezőmben egy kis Boroil, ezért megfújtam a tetveket ellen, következő héten pedig kapott egy adag Amazont, csak úgy “könyörületből”, mert ebben a kísérletnek nem volt témája az őszibarack.
Akkor vettem észre, hogy az a néhány eldugott, korompenészes termése nem szőrös… ajjaj ez egy nektarin!
No, de mondom, megnézem a saját szememmel is reagál-e valamit?
A levéltetvek eltűntek, új hajtások fakadtak, amelyek nem mutatták a tafrina tüneteit és elkezdett gyógyulni a törzsén egy mézgás seb.
Negyedik héten alaposan átvizsgáltam az egész fát és közelről megnéztem a leveleit. Abban a pillanatban megvilágosodott az egész! Jó néhány levélen megfigyelhetők voltak (halványan és kicsiben) a sharka vírus okozta klorotikus gyűrűk.
A nektarinok magukkal hozzák a szilvahimlő vírusra való fogékonyságot. Szinte minden nektarin hordozza a sharka vírust, ami annyira legyengíti a szervezetüket, hogy képtelenné válna a védekezésre a legegyszerűbb őszibarack betegségekre is.
Mindezek ellenére a fa reagált az őszibarack technológiára és sokkal jobban néz ki, felnevelte a terméseit, de a vírusból soha nem fog kigyógyulni, így csak folyamatos növényvédelemmel maradhat csak életben.
Tehát hiába a tudományos felismerés, a lényegen nem változtat, továbbra sem tartom jó ötletnek nektarint tenni egy biokertbe, ezért a Biokiskert áruházban sem lesz kapható.