Nem, nem napi politikáról lesz szó, hanem egy annál sokkal nagyobb, sőt azt elsöprő dologról, a klímaváltozás konkrét, már érezhető hatásairól.
Aki nem szeret síelni, annak még jó is lehet ez a télnek nem nevezhető évszak, hiszen kisebb a rezsi, fóliasátorban nőnek a levélzöldségek, terem a málna, bimbózik a rózsa.
Az ember gyorsan felejt és tavasszal már nem emlékszik a hőstressz, a légköri aszály és az égető nap okozta szörnyűségekre, pedig nem ártana!
Az átalakuló klíma minden évszakra, minden növényre, állatra és emberre komoly hatással van és lesz.
Magyarországot pedig négy részre szakította kertészeti, gyakorlati szempontból.
A vonalak nem álltak még be, de nagyjából a Duna-Tisza köze Bács-Kiskun határától és az Alföld középső, déli része, már sivatagos klímába sorolható.
A Dunántúl a Balatontól délre, mediterrán jellegű.
A Tiszántúl északi része és az ország középső része hasonlít leginkább a húsz évvel ezelőtti Magyarország időjárására.
A Dunától nyugatra és Balatontól északra levő rész pedig rövid-közép távon egyre jobb az élőlények szempontjából.
Mindezt nem máshol olvastam, vagy hallottam, hanem leteszteltük, egy országos “on-garden” kísérlettel. Természetesen nem a tudományos és hivatalos elnevezéseket, definíciókat használtam, hanem egy saját terminológiát, ami abból fakad, hogy nem értek egyet velük, illetve kertészeti szempontból közelítem a dolgot.
Egy különleges zöldséget, pakchoi-t neveltettünk kísérletező kedvű hobbikertészekkel az ország minden megyéjében.
Úgy választottuk ki a helyszíneket, hogy nagyjából lefedjék az országot.
A pakchoi egy olyan ázsiai zöldség, amely nagyon gyorsan nő, bírja a hideget, de növekedését hőösszeghez köti és nagyon szereti egy hazai kártevő a földibolha. Egészen későn szeptember közepén vetettük és hetente fotóztuk mindenhol a növényeket. A kísérlet eredménye volt a fenti területi lehatárolás. Itt állunk most, ezek a realitások.
Szerencsére nem kell a kardunkba dőlni, bárhol is van a kertünk, de érdemes a úgy alakítani magát a kertet és a gondolkodásunkat is, hogy igazodjon a területi realitásokhoz.
A sivatagok sem élettelen területek, csak az erőforrásokat kell koncentrálni. Ahol víz van, ott lehet kertészkedni, csak jól kell bánni vele. A víz, erőforrás, élet, hatalom!
Európa nagy kertészeti területei kiszáradnak, Magyarország egy nagy lavór, ahol csak meg kellene fogni a vizet, ezt évtizedek óta alhanyagolja a vezetés és a politika egyszerűen nem hajlandó foglalkozni hazánk legnagyobb erőforrásával, lehetőségével. Nagyon fontos azonban, hogy az öntözés nem jelentheti a vízvagyon elherdálását, felélését! Takarékoskodni kell nagyban és kicsiben egyaránt, vizet tartalékolni pedig csak a talajban, az egészséges talajban lehet!!!
Átvehetnénk Spanyolország, Dél-Olaszország, Görögország kertészeti termelésének jó részét, mert náluk nincs elég víz.
Ahogy viszont a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdaság csinálja, az a jövőnk elvétele. Én nem is vagyok hajlandó másban gondolkodni már 20 éve, mint a talajokat visszaépítő biogazdálkodásban, amely már jóval a most erősödő regeneratív gazdálkodást ösztönző hangok előtt a mulcsozással, komposztálással, talajromboló műtrágyák nélkül javította az általa használt talajokat.
A biokertészek és biogazdálkodók egyetlen valós feladata a talaj folyamatos javítása, minden mást megad a természet.
Létezett erre egy egész kutatóintézet, amely világszinten egyedülálló volt és a tudományos világ élvonalába tartozott. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézet. Itt volt édesapám a felszín alatti vizek osztályának vezetője, aki Kuwaitban futott be nemzetközi karriert. 80-as éveiben jár, még mindig fejleszti saját szoftverét, amely egész Magyarországon képes megadni, hogy bizonyos helyen milyen mélyen, milyen vízhozam van, melyik rétegben.
Ilyen értékeink vannak… Tudjátok mi lett a VITUKI-val?
Mielőtt megrendezték a VÍZ világkonferenciát itt Magyarországon, bezárták a céget, ami ezt kutatta és szervezte, tavaly pedig még az épületet is lebontották és építettek a helyére egy stadiont.
Ez a cikk kicsit keserű lett, de én még bízom a fiatalokban és remélem nem hagyják veszni ezt az óriási lehetőséget.
A témáról kedves barátom dr. Dobos Endre előadását szeretném a figyelmetekbe ajánlani:
Talajaink és vízgazdálkodásunk helyzete
