Hatalmas divatja van a csíranövényeknek, mikrozöldeknek és a saláták is ilyenkor fogynak legjobban a szupermarketekben, de vajon mi a különbség közöttük termesztési és fogyasztási szempontból?
A csíráztatás kizárólag a magban levő tápanyagok felhasználásával zajlik, tulajdonképpen az első olyan enzimek képződése, amelyek egy élő szervezethez szükségesek. Ez az élet csodája. Csak víz és meleg szükséges hozzá. Addig lehet csíráztatni, ameddig a növény el nem használja a tartalékolt anyagokat és energiát.
Fantasztikus élettani hatása van, bármikor, gyógyító hatású is lehet!
A mikrozöldek élete nem áll meg a mag tartalékainál. Itt már bekapcsol a fotoszintézis és szükség van más tápanyagokra is. Az, hogy valami meddig mikrozöld és mikortól zöldségpalánta, már csak döntés kérdése. Tulajdonképpen a gazstronómiai felhasználás dönti el a betakarítás idejét és fejlettségi fokát. Mivel azonban a mikrozöld nevelésnél a fogyasztás a cél és nem a kiültetés, ezért természetesen más tápanyagokat és körülményeket igényel, mint egy palánta.
A mikrozöldeknél a mikrobáktól mentes támasztóközeg a kívánalom, mert ahogy a csírák, ezek is azonnali fogyasztásra kerülnek és más az élelmiszerbiztonsági elbírálásuk, mint a normál zöldségeknek. Innentől azonban mesterségessé is válik a rendszer.
Olyannyira, hogy az összes technogén férfiember fantáziáját megmozgatja… Csak úgy dőlnek az internet bugyraiból a különböző világítási technikák, öntözési megoldások, automatizálás a köbön. Tulajdonképpen eljátszanak a zöldségtermesztéssel. Ennek a nagytestvére minden “vertikális” zöldségtermesztési rendszer, ahol talaj nélkül, mesterségesen, kis helyen, zárt térben, városi környezetben növesztenek levélzöldségeket.
Mindezek ellenére nagyon értékes táplálékok a mikrozöldek és tényleg finomak!
Ezek soha nem tudnak biozöldségekké válni, hiszen semmi közük a természetes rendszerekhez, de tudunk adni hozzá biotermesztésben is használható anyagokat és eszközöket, amivel még egészségesebbé tehetők. Ezeket ITT találjátok: MIKROZÖLDEK
A zárt helyen történő valódi palántanevelésnél a cél olyan fiatal növény előállítása, amely biztonsággal kiültethető szabadföldre (néha hajtatóházba), ahol kifejlődik. Ilyenkor törekszünk a végleges körülményeihez legjobban hasonlító talaj biztosítására, hogy alkalmazkodjon a kerthez, ahova kikerül, mert így lehet legjobban elkerülni a stresszt.
