A komposztálás egy igazi “Szent Grál” a környezetvédelemben, a természetvédelemben, a biokertészkedésben.
Az ok hihetetlenül sokrétű:
Először is csökkentjük vele a szemetet, így az ökológiai lábnyomunkat. Vonatkozik ez a háztartási hulladék szerves részére és az összes kerti hulladékra, a diólevéltől a fenyőfélék maradékán keresztül, a faaprítékig, sőt még a magot hozott gyomokig is. Ezek mindegyike felhasználható, a kérdés csak, hogy mire és hogyan? (Hamarosan írok erről is egy cikket.)
Az egyetlen növényi maradvány típus, amelyre én is azt mondom, hogy tüzeljük el, azok az olyan betegségekkel, vagy kártevőkkel fertőzött növények, amelyek továbbvinnének, gyógyíthatatlan problémákat.
Másodszor komposzttal növelhető legjobban a talaj termékenysége, minősége. A természetben így jut vissza a tápanyag a körforgással és a baktériumok-gombák így állítanak elő humuszt. A komposztban feldúsulnak azok a mikrobák, amelyek felelősek a növények tápanyagellátásáért. Az egészséges talajmikroflóra pedig a teljes ökoszisztéma egyensúlyát képes fenntartani.
Egyszerűen: aki folyamatosan komposzttal dúsítja a biokertje talaját, annak sokkal kevesebb problémája lesz, lecsökkenti a beavatkozások számát, tulajdonképpen csak az invazív fajok ellen kell védekeznie.
Harmadszor, nem kell bevinni olyan anyagokat a biokertbe, amelyekkel problémák lehetnek. Mik ezek a problémák? Legfontosabbak a különböző szennyező anyagok. Ezeket vásárolt földdel, komposzttal és szalmával viszik be a leggyakrabban. A komposz alapanyagának származását a vásárolt termékeknél ritkán látjuk. Származhatnak, autóutakról összsöpört szennyezett avarból, vegyszeres növényi maradványokból, vagy akár szennyvíziszapból is. Ilyeneket tenni a veteményesbe, szerintem nem veszélytelen. A kapható zsákos földek többsége műtrágyát tartalmaz, ezért biokertbe nem való. Az ismeretlen származású ömlesztett termőföldben sokszor találunk műanyag és egyéb látható szennyező anyagot.
A szalma pedig szinte biztos, hogy nagyüzemi, vegyszeres gazdálkodásból származik.
Következő a természetrombolásból származó anyagok felhasználása, közülük kiemelten a tőzegek. A világ összes ökoszisztémája közül a széndioxidot legnagyobb mennyiségben ezek kötik meg, gyarapodásuk pedig rendkívül lassú. Kinyerni csak bányászással, a természet durva rombolásával lehet, visszafordíthatatlan kárt okozva a tőzeglápokban. Aki nagy mennyiségben használ ilyeneket, az életben tartja ezt a tevékenységet.
Fontos a saját komposzt felhasználása! A fetieken kívül van ennek még egy különleges, kevéssé ismert aspektusa is, ez pedig a kötődésünk az ökoszisztémához. Egy láthatatlan “baktériumháló” borítja be az ökoszisztémát, a talajtól, a bőrünkön keresztül a bélrendszerig. Minden emberben több kiló baktérium van és nem mindegy hogy milyenek. Ugyanez a helyzet a talajjal, ahol még nagyobb a baktériumok tömege és minél többféle, annál jobb.
Aki kertészkedik, az közvetlenül találkozik a saját kertje baktériumflórájával és dúsítja a sajátját. Bélrendszerünk baktériumainak egy része (normális esetben) életünk során, a talajból kerül belénk így-vagy úgy. Ezért ösztönös, amikor a kisgyerekek szájukba gyömöszölik a homokot (szüleik rémületére).
Ennél sokkal érdekesebb, hogy kölcsönhatásban vagyunk és a mi baktériumaink is kikerülnek a kertünkbe, ha hagyjuk. Régen ennek extrém példája volt a kerti WC, ma viszont a komposztálással tudjuk fenntartani ezt a kapcsolatot. A háztartási szerves hulladékkal ugyanis fizikai kapcsolatba kerülünk például a zöldségpucolás közben.
Jó kérdés, hogy be kell-e avatkoznunk a komposztálás folyamatába? Nem feltétlenül. Ha nem akarunk semmi különöset elérni és már beállt komposztálónk és biokertünk van, akkor semmi értelme.
A beavatkozásnak három reális oka lehet:
Az első, hogy segítsünk elindulni a folyamatot és növeljük a természetes biodiverzitást a baktériumflórában. Erre valók az olyan természetes, nagy fajgazdagságú oltóanyagok, mint például a gilisztahumuszból kivont Algilbio. Ezeket elegendő egyszer használni a folyamatok elindításához.
A második az olyan termékek használata, amelyek néhány felszaporított baktériumfaj keverékéből állnak és egy ideig elnyomják a természetes flórát, hogy időlegesen túlsúlyba juttassák a leghatékonyabb nitrogénmegkötő, foszformobilizáló és más olyan fajokat, amelyek a növények tápanyagellátását maximalizálják. Ezek rövidtávon jól működnek, idővel azonban legyérülnek, mert “kiesnek” azok, amelyek adott talajban nem érzik jól magukat. Folyamatos kijuttatással tartható fenn a rendszer, ezért ezek nagy üzletet jelentenek a forgalmazónak, ami jól látható azon is, hogy megéri nekik sok pénzért ránk hirdetni google-ban olyannyira, hogy ha beütjük egy keresőben a Biokiskert, vagy valamelyik termékünk (például Amazon), akkor automatikusan egy agresszív konkurrensünk, a “Zöldember” hirdetése fog megjelenni. Sajnos ez ellen nem tudunk tenni, de innen is jelzem, hogy a “Zöldember” termékeihez semmi közünk, sőt azok nem használhatók együtt a mi baktérium termékeinkkel, mert vagy az egyik öli meg a másikat, vagy a másik az egyiket. A Zöldember nevét angolul nem írhatom le és senkit nem beszélek le a használatáról, csak annyit kérek, hogy, ne az Amazonnal, Agrinnal, vagy Algilbióval használják együtt!
A harmadik típusú, speciális komposztáláshoz használt baktérium termék az Agrin, amely egyetlen fajt tartalmaz, amely dolga végeztével ugyanúgy legyérül, mit az előző típus. Ez azonban nem közvetlenül látja el tápanyaggal a növényeket, hanem ún. “baktériumtrágyát” képez. Speciális baktériumról van szó amely ugyan megtalálható a talajban is (kis mennyiségben), de főként a kérődző állatok bendőjében él, tulajdonképpen ez bontja a lelegelt füvet és áttételesen ebből képződik a trágya a tehénben. A talajban nem talál elég növényi maradványt a felszaporodáshoz, ehhez kell neki a komposztáló, ahol ugyanúgy emészti meg például a füvet, mint a tehén…ugyanolyan gyorsan is.
A végeredmény pedig a szerves trágyához hasonló tápanyagtartalmú komposzt, tehát, mintha trágyával kevertük volna.
