Elég durva nyarat ígérnek a meterológusok.
Évről-évre egyre több problémával kell megküzdeni a növényeknek, ezért egyrészt alaposan meg kell válogatni, hogy a kertünkben melyik működik jól és melyik szenved, utóbbiakat “engedjük el”!
Másodsorban át kell alakítani a kerteket “sivatagi üzemmódra”. Ez egyrészt a víz tartalékolását jelenti, másrészt az árnyékolást és a növények edzését a légköri aszályra.
Vizet tartalékolhatunk hordóban, ciszternában, tavakban, vagy a talajban.
Ez utóbbi a legfontosabb. A laza, élő, nagy szervesanyag tartalmú talajok óriási mennyiségű víz tárolására képesek. Erről szól a fizikai talajjavítás, a mulcsozás, az ökológiai ágyások, a forgatás nélküli művelés és a lazítás például ásóvillával minden nagyobb eső előtt-után.
Különleges módja a gyümölcstermesztésben használt “lencsék kialakítása”.
Ezt úgy csinálhatjuk, hogy amikor képződik egy nagy adag olyan növényi hulladék, amivel nem tudunk mit kezdeni, mert félünk komposztálni (felmagzott gyomok, fertőzött zöldségfélék, vagy dísznövények, stb.), akkor ásunk a gyümölcsösben egy jó mély gödröt.
Homokos talajon az aljára elterítünk valamilyen vizet tartó anyagot, például Alginitet, vagy agyagot.
Erre rátesszük jól megtaposva a növényi hulladékot és visszatöltünk annyit az eredeti földből, amennyit tudunk, a többit valahol deponáljuk és ahogy összeesik, pótoljuk a maradék földdel. Fontos, hogy a növényi hulladék felett legalább 50 cm földréteg legyen.
Kötött talajon a gödör aljára közvetlenül a növényi maradványokat tesszük, közé azonban szórunk egy kis homokot, kőport, vagy perlitet. Ha marad még lazító anyag, akkor az eredeti földhöz is keverhetünk a visszatöltéskor.
Az ilyen “lencsékben” az esővíz szuper jól tárolódik és a gyümölcsfák átszövik a gyökereikkel, hasznosítját a vizet és tápanyagot, a talaj mikrobái pedig kiváló életteret nyernek, a növényi hulladékot pedig átalakítják humusszá. Ez a folyamatos talajjavítás legjobb módja fák és cserjék közelében.
Amikor a növények kiélezetten működnek valamilyen stressz miatt, akkor igazán nagy szükségük van a kiegyensúlyozott tápanyagellátásra. Biokertekben ez jól kezelt, saját készítésű komposztta érhető el. Komposztálás során adhatunk a növényi hulladékhoz szerves trágyát, különböző bio készítményeket, illetve komposztáló baktériumokat. Ezek közül a legjobb az Agrin, amely helyettesíti a szerves trágyát is, mert saját maga képez baktériumtrágyát.
Tápanyagdúsításra használható még például a Kelaterra, amely felvehetővé teszi az összes tápanyagot, vagy az Algakáli, amely a termésképzéshez szükséges káliumot adja bio módon, nem só formájú műtrágyaként.
Az immunrendszer erősítésére ma már számtalan készítményt használhatunk az elicitorként működő Kitozántól és Lecitintől kezdve, az olyan professzionális mikrobiológiai készítményekig, mint az Amazon. Ezeket mindig permetezéssel, levélfelületre juttatjuk ki.
A bőrszövet erősítése is többféle készítménnyel lehetséges. Ezek a párolgás csökkentésével a növény vízháztartásának egyensúlyát javítják és csökkentik a kiszáradás esélyét. Mindegyiket permetezéssel visszük fel. Ilyen a természetes szilikátokat tartalmazó Zsurló, a rugalmas térszerkezetű Kitozán és a magas kalcium tartalmú Aminocal.
Az árnyékolás egyre fontosabb lesz változó éghajlatunkon. Egyrészt a mikroklíma páratartalmának növelése, másrészt a hőmrséklet csökkentése, harmadrészt pedig az extrém UV sugárzás csökkentése miatt.
Árnyékolni lehet ponyvákkal, hálókkal, természetes anyagokkal, például laza bambusz, vagy nádszövettel, illetve növényekkel. Futtathatunk rácsokra évelőket (pl. rózsák, kiwik, szőlők), egyéves virágokat (pl. hajnalkák), vagy zöldségeket (pl. bab, desszerttökök, uborka). De ha csak annyit teszünk, hogy a ház, vagy fák által árnyékolt terüetekre ültetjük az UV sugárzásra érzékeny növényeket (pl. ribizli, málna, vagy saláták), már sokat javul a helyzet.
