Mi kezdtük el ragadozó atkák forgalmazását hobbikertészek számára, lassan már 10 éve.
Sokszor beszéltem és írtam róluk, így egyre népszerűbbé váltak. Mielőtt azonban bárki azt hinné, nemcsak egyféle ragadozó atka és nemcsak egyféle kártevő atka létezik!
Elegendő hozzá egy erős nagyító és egy adag kíváncsiság, hogy valaki rácsodálkozzon a fák mikroméretű faunájára.
Hihetelenül sok apró élőlény mászkál szinte minden fa- és cserje felszínén, mégis az atkák okozta tünetek csak ritkán szúrnak szemet a növényeken.
Ennek két oka van.
Az első, hogy a szívogatásuk egy erős növényen nem okoz komoly problémát.
A másik pedig, hogy nem mindegyik növényevő, hanem vannak közöttük ragadozók is, amelyek normális esetben fenntartanak egy ökológiai egyensúlyt és nem tudnak túlszaporodni a fitofág fajok.
No, de akkor mi a csudáért van szükségünk vásárolt, atkák kihelyezésére?
Erre is két okunk van.
Az egyik, hogy vannak kifejezetten csúnya tüneteket okozó fajok, például a gubacstkák (otthon főként a dió- és a szőlő leveleink atlálkozhatunk ezzel).
A másik hogy vannak olyanok, amelyek agresszíven fel tudnak szaporodni, ha a növényen nincs elegendő természetes ellenségük (rovarirtók, vagy kén permetezése miatt), ilyenek például a takácsatkák.
A harmadik, hogy a növényt ugyan nem gyengíti le egy normális atkaállomány szívogatása, de túl sok fertőzési kaput “nyitnak” a növényen, ahol nagyon sok kórokozó bejut és ezért betegszik meg a növény.
Végül pedig, hogy a kapható ragadozó atka fajok nagyon agresszívek és egy olyan egyensúlyt alakítanak ki, ahol jelentősen lecsökken a fitofág atkák száma.
Alapvetően a biológiai növényvédelem sokféle ragadozó atkát használ. Ezek különböznek környezeti igényeikben, életciklusukban és a táplálékuk szerint.
A teljes rovaros rovarvédelmet mesterséges üvegházi rendszerekbe dolgozták ki, ezért nem is volt szükségük adott helyen őshonos fajokra. Abszolút nem a biotermesztésre törekedtek, hanem a mesterségesen, de szermaradványok nélkül megtermelhető árura. Tulajdonképpen így szabadították Európára a harlekin katicákat… szóval veszélyekkel jár, ha nem őshonos fajokkal “játszadoznak”, mert azok el is szabadulhatnak, ha nem elég körültekintő a használatuk. Fontos kiemelnem, hogy nem biokertészek és biogazdálkodók hozták ezt a csapást Európára, hanem olyan felelőtlen konvencionális szakemberek, akik nem gondolták végig a lehetséges veszélyeket. Most ugyanezen szakemberek termesztenek ugyanazon országokben, ugyanolyan üvegházakban GMO paradicsomot… sajnos nem tudjuk felmérni, mi lesz ha a virágport kihordják ugyancsak benn használt poszméhek és átporzássak a gének elterjednek Európában. Lehet, hogy semmi, de mi van ha nem? A szellemet már nem fogjuk tudni visszatuszkolni a palackba.
No, de vissza a saját Európában őshonos Typhlodromus Pyri atkáinkra!
Ők itt érzik jól magukat. Télre hibernálódnak, 10 fok felett pedig életre kelnek, leteszik petéiket és egy év alatt túlsúlyba kerülnek a növényeken. Felszaporodásuk nem villámgyors, hiszen nagyon kicsi élőlényekről van szó, de ha egyszer birtokba veszik a fát, vagy bokrot, már maximum kémiai rovarölők, vagy kén tizedelheti meg a populációjukat. Igaz ez a gyümölcsökön kívül például a dísznövényekre is.
Amikor elfogy a táplálék, akkor alternatívák után néznek és rövid ideig elélnek virágporon, vagy belekóstolnak kisebb kártevők tojásaiba.
Mindezek teszik őket a biológiai növényvédelem “csodafegyverévé”.
Hibernált állapotban szállíthatók és könnyen kihelyezhetők.
Képesek “örök életre”megvédeni egy évelő növényt. Érdemes őket a Bio lemosó permetezés után kihelyezni, addig sima hűtőben tartani.
Biokertekben, ahol nagy a biodiverzitás és mindig van virágpor, ott soha nem csökken le a számuk (csak azon a növényen, ahova kitelepítették).
Képesek kissé csökenteni más (kicsi) szívőkártevők számát is (pl. levéltetvek).
Szaporodásukhoz azonban szükségük van évi egyszeri hibernációs szakaszra, ezért csak szabadföldi évelőkön maradnak fenn hosszú ideig. Kis trükkel azonban a veszélyeztetett zöldségekre is használhatók, illetve melegigényes évelőknél (dézsás, vagy szobanövények) minden évben újra lehet telepíteni őket.
Idei évtől bővítjük a ragadozó atkák kínálatát egy olyan fajjal (Swirskii), amely nem viseli a hideget (10 fok alatt elpusztul) és kizárólag fólisátrak, üvegházak nyári védelmét tudja ellátni biokertekben.
Ezek a liszteskék és tripszek ellen vethetők be igazán.
Nem ajánljuk mindenkinek, mert macerás, de sajnos a félig nyitott “zárt termesztőberendezések” biokertekbe adaptálása számos problémát hoz magával, például olyan kártevők elszaporodását, amelyek még beállt biokertekben is problémát okozhatnak.
Az ő kordában tartásukra jöhet szóba ez a faj, végszükség esetén.
Székely Gyöngyvér
