Igaz ugyan, hogy sehol sem olyan tiszta a környezet, mint a kemizáció előtt, kb. 120 évvel ezelőtt volt, de néhány éve még Magyarország nagy részén alkalmas volt a levegő, a talaj és a víz, ahhoz, hogy valódi biotermesztést folytathassunk…
Ma már ez nem így van.
Mielőtt elkezdünk biogazdálkodni akár kicsiben, akár nagyban, erősen ajánlott (bio minősítéshez kötelező) egy kút és egy talajvizsgálat.
Sajnos mindenhol előfordulhat nehézfém szennyeződés és nemcsak az akkugyáraktól kell tartanunk.
No, de először is nézzük mik azok a nehézfémek!
A nehézfémek nagy sűrűségű fémek, amelyek környezeti felhalmozódásuk révén lehetnek toxikusak. Élettani hatásuk alapján megkülönböztethetünk esszenciális (pl. vas, cink, kobalt) és erősen mérgező (pl. higany, ólom, kadmium) típusokat. Felhalmozódásuk súlyos egészségügyi kockázatot jelent, mivel nem bomlanak le, hanem beépülnek a táplálékláncba.
Vannak közöttük mérgezők és a testünk számára nélkülözhetetlenek is.
- Mérgezőek: Higany, ólom, kadmium, arzén (félfém), króm, nikkel.
- Szükségesek (nyomokban): Vas, mangán, cink, kobalt, molibdén.
Ahol a mérgezők kimutathatók, ott nem szabad élelmiszert termelni!!!!
Nézzük hogy kerülhetnek oda?
Első helyen van az olyan ipari kibocsátás, amely most került fókuszba a gödi akkumulátor gyár kapcsán, vagy a pár évvel ezelőtti Illatos úti horror. Ezek nagyon durvák lehetnek, de a felszínen csak kis területen. Ilyen esetben a talajvíz szivárgási irányát érdemes megnézni és az onnan a legközelebbi felszíni víz felé lévő részen kútvizsgálatot végezni.
Másik kibocsátási forrás a bányák, meddőhányók környezete. Ilyeneket vizsgáltunk már évtizedekkel ezelőtt például Gyöngyösön, de az iszap katasztrófa is hagyott “nyomokat” maga után.
Városi környezetben a szmogot is “lehozza az égből” az eső, így a légszennyezett területeken is mérhetnek érdekes dolgokat a talajvizsgálatok.
Sajnos a mezőgazdaság is nagy kibocsátó. Itt nem a töménység, hanem az érintett felület jelentős. Évtizedek óta ismert tény, hogy bizonyos észak-afrikai származású műtrágyák (főként foszfor és kálium) túl nagy mennyiségben tartalmaznak nehézfémeket, főként kadmiumot. Ez az oka, hogy a nagyüzemi, konvencionális gazdálkodással hasznosított területeken szépen lassan, de nő a koncentráció.
- Egészségügyi hatás: A szervezetben felhalmozódva neurológiai károsodást, veseelégtelenséget, daganatos megbetegedéseket és fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
- Bioakkumuláció: A tápláléklánc magasabb szintjein (pl. ragadozó halakban, emberekben) a koncentrációjuk megsokszorozódik, de az elsődlegesen felvevő növények számára is toxikusak ezek a fémek, rontják az ellenállóképességüket, sokkal betegebbek ilyen területeken.
Mit tehetünk ellene?
Egyes -nem nagyon szennyezett területeken (pl. konvencionális termelésből biotermesztésbe vonáskor), gyökérben kumuláló növényekkel, (pl. takarmányrépa, vagy repce) elég jól kivonható. Ilyenkor kérdés hova tesszük ezeket a növényeket?
Másik megoldás, hogy olyan óriásmolekulákba “zárjuk” a nehézfémeket, amelyeket egyetlen élő sejt sem képes felvenni. Erre kelátképzőket alkalmazunk. Sajnos a mesterségesek magukban is mérgezők lehetnek. Vannak azonban természetes kelátképzők, ilyenek a nagy molekulasúlyú huminsavak és fulvosavak. Mi erre használjuk a KELATERRA kszítményeket , komoly szennyeződéseknél azonban ez sem elegendő!!!!
Nagyon fontos, hogy a szennyezett területeken termelt növényekben (különösen a gyökérzöldségekben) megtalálhatók a nehézfémek, így érdemes tájékozódni a piacon vásárolt répa, cékla, stb. származásáról, illetve a saját kertünk érintettségéről.
A jó hír, hogy a minősített, magyarországon termelt bio zöldségekben és gyümölcsökben biztosan nincs kimutatható nehézfém, mert ellenőrzik őket.
