A japán kecskerágó nem őshonos faj nálunk. Jóval melegebb égtájról származik, minél enyhébbek lesznek a telek, annál jobban fogja érezni magát hazánkban és egyre inkább az örökzöldek közé fog tartozni.
Számunkra az ökológiai sövényekben betöltött szerepük miatt igazán fontosak, bár díszítő értékük is nagyon fontos a magánkertekben.
Neve ellenére nem alkalmas takarmánynak, mert mérgező. Másik neve a papsapka, amely a magköpeny formáján utal. Ennek alakja ugyanis a katolikus lelkészek barett nevű fejfedőjére emlékeztet.
Hatalmas nemzetség a kecskerágóké, mintegy 850 fajt számlál, nálunk egyetlen őshonos nemzetség, a kecskerágó (Euonymus) képviseli. Fajainak virágai nem feltűnőek. Termése 10-12 mm átmérőjű, éretten gyakran piros, négyélű tok. Magjukat húsos, élénk színű magköpeny borítja. A magvak mérgezőek, szívglikozidokat és alkaloidokat tartalmaznak.
A Japán kecskerágó gyengébb talajon is megél, a talaj kémhatására sem érzékeny, ezért igazi várostűrő növény. A kert árnyékos részébe való.
A kecskerágók fészkelésre kiválóak! Legfőbb oka, hogy helyet kapnak ökológiai sövényeinkben, hogy nagyszerű életteret adnak hasznos madarainknak akár télen is.
Károsíthatja a gyapjas pajzstetű, vagy lepkekabóca is. Ilyen esetekben szappanos lemosás, vagy NeemAzal permetezés alkalmazható biokertekben.
