A tűztövis alapfaja Európában, és Ázsiában honos. Díszcserjeként főleg őszi színes termésével díszít. Az 1970-es évekig nem volt gyakori a kertekben, mert akkor még nem voltak faggyal szemben ellenálló fajták, illetve a varasodásés az erviniás tűzelhalás is károsította, pusztította a növényeket. Sajnos ezeket az almás haszonnövények felé is átvitte. Ma már ellenálló hibrid fajtákat használunk, melyek így más növényeket sem tudnak megfertőzni. Ökológiai sövényekbe ezért például a tűzelhalásra fogékony galagonyák helyett is tűztövist javasolunk.
A tűztövis a legkedveltebb szúrós sövény, ami megakadályozza az áthaladást a nagyobb élőlény számára. Örökzöld levélzetével és hosszan megmaradó gyönyörű piros bogyóival ez a fajta kiváló élőhely a hasznos állatok számára. Termése madarak kedvence.
Az alapfaj a rózsafélék (Rosaceae) család almafélék (Maloideae) alcsaládjába tartozó tűztövis (Pyracantha coccinea) 2- 3 m magas félörökzöld cserje. Fiatalon hajtásai felállóak, majd idősebb korában bókolók. Fényes zöld levelei váltakozó állásúak, egyszerűek. Méretes tövisei sérülést okozhatnak.Fehér, sátor virágzataiból őszre mutatós terméscsoport fejlődik.
Termése hosszan díszít, egészen tél végéig. Cianogén glikozidokat tartalmazó termései nagy mennyiségben fogyasztva okozhatnak tüneteket az embernél. A méreganyagok azonban főzéssel elbomlanak, ezért szoktak belőle dzsemet, mártást készíteni. Viszont a termés a madarak egyik kedvenc téli csemegéje, de mi is fogyaszthatjuk, nem nyersen, hanem dzsem vagy szósz formájában.
A piros tűztövist napra, félárnyékba ültessük. Igazi várostűrő faj. Meleg és szárazságtűrő. Az erélyes metszést is jól viseli.
