Az alma a legjobban termeszthető, leghálásabb hagyományos gyümölcsünk. Ez nem csoda, hiszen a vadalma őshonos és ebből van a legtöbb régi fajtánk is.
Szerencsére kiválóan alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz, így sokáig velünk maradhat.
Biokertekben nem javaslom a törpe alanyokon levő mini almafákat, hanem a nagyobb méretűeket, akár a vad alanyt, hiszen árnyékolásra kiváló akár életterünk, akár bogyósok, akár veteményes fölé.
Szívókártevőivel simán elboldogulunk, egy biokertben beáll az egyensúly. Érdemes ragadozóatkákat feltelepíteni februárban és narancsolajos készítménnyel (pl. Boraqua) néha legyéríteni a levéltetveket, de egy jó biokertben nem kell sokat küzdeni.
Az almamoly már jóval komolyabb probléma, amely ellen több lépésben is érdemes tenni. A gyümölcsmonília szinte mindig az almamoly rágásnyomán kerül az almába, ezért ha csökken a “kukacos” almák száma, akkor nem rohad el a termés!!!
Az éghajlatváltozás az őshonos almamolyra is hatással van. Régebben csak melegebb években fejlődött ki harmadik nemzedéke, így a védekezést elegendő volt a tavasz végén és nyár elején megoldani.
Most már szinte minden évben lehoz egy harmadik nemzedéket, amely áttelel és egyre nagyobb tömegben lepi el az almásokat tavasszal.
A biológiai védekezésünk három részre tagolódik.
Az utolsó zajlik most… megpróbáljuk csökkenteni az áttelelő egyedek számát, a peték elpusztításával. Erre kizárólag a petefürkészeink képesek, mégpedig augusztus-szeptemberben. Akinek almája, körtéje és főként birse van, annak most érdemes kihelyezni közéjük a petefürkész kapszulákat!
Egy kapszula 10 méter sugarú körben nem enged kikelni egyetlen almamoly hernyót sem, tehát jövőre maximum a berepülőkkel kell számolni, amelyeknek a száma jóval kisebb.
Ez a védekezés jóval hatékonyabb az almamoly áttelelése ellen, mint a lemosó permetezés, de ehhez szeptemberben még ki kell helyezni egy adag petefürkészt!
